Ha feltennénk a kérdést bárkinek, aki nem egy szikla alatt töltötte az elmúlt száz évet, hogy milyen építmény lehetne Kína szimbóluma, mindenki gondolkodás nélkül azt válaszolná: a Nagy Fal. Ha turistaként Kínába látogatunk, a pandaház még kihagyható, és a Nyári Palotára sem biztos hogy jut idő a zsúfolt pekingi városnéző túrán, de ha otthon megkérdezik, hogy a Nagy Falon jártunk-e, hogy mondhatnánk szégyenszemre lesütött szemmel, hogy ott nem? De mennyit is tudunk valójában a Kínai Nagy Falról?

A „Vad Fal” és a fal pásztora 

2019 telén Pekingben volt szerencsém részt venni egy előadáson William Lindesayvel. Lindesay Angliában született, és saját elmondása szerint gyermekkorának meghatározó élménye volt egy kedves tanárának az életfilozófiája: mindig legyen az éjjeliszekrényeden egy földrajzi atlasz és egy Biblia. Az ifjú William Lindesaynek ez egy olyan világatlasz volt, amelyben gyakran nézegette Kína térképét, rajta a Nagy Fallal. Tájfutóként és hosszútávfutóként végigfutotta Hadrianus falának hosszát. Ez a kihívás indította el az ötletet egy még nagyobb útra: elhatározta, hogy a Kínai Nagy Falat is végigfutja.

Abban az időszakban ez nem volt teljesen elképzelhetetlen, mert Deng Xiaoping alatt Kína épp egy nyitottabb időszakon ment keresztül, így William 1987-ben sikeresen leszállt Pekingben, ahol rövid városnézés után el is indult a nagy útra: a Nagy Fal végigfutására.

A Nagy Fal teljes hossza nagyjából 9 kínai tartomány területét érinti, sok helyen ma is erősen romos állapotban van, és sokszor magánbirtokokon, kis falvakon vezet keresztül.

(Forrás: China Highlights)

Lindesay, akinek a kínai szókincse ekkoriban nagyjából 3 szóban maximalizálódott, vitt magával az útra egy kis füzetet, amibe egy kínai ismerős segítségével írt egy rövid szöveget arról, hogy ki ő, mit keres a Nagy Falon, éhes és szeretne szállást némi szerény fizetségért cserébe; és ha valamit szeretnének megosztani vele, akkor írják bele a naplóba, és majd később lefordíttatja. Ezzel a naplóval felszerelkezve kopogtatott rendületlenül idegen kínai házak ajtajain, olyan falvakban, ahol azelőtt fehér embert még képen sem láttak.

A kulturális, fizikai, politikai és egyéb nehézségeket legyőzve, 9 letartóztatással, egy deportálással, két útlevéllel, 2470 km-rel, és összeadva 78 Falon töltött nappal később sikerült elérni a célt: William Lindesay végigfutott a Nagy Falon.

Később Kínában ismerkedett meg feleségével, majd az egyik pekingi falszakasz tövében telepedtek le. Két gyermekük született, akik hobbiból filmezni és vágni tanulnak, így a család több falszakaszt is bejárt drónnal és kamerákkal. Lindesay számos Nagy Fal-kalandjáról több dokumentumfilm is készült, ezek közül egy 2012-es összeállítás itt elérhető:

William Lindesay nemcsak a Fal személyes jó ismerőse, pásztora, de tudósa és szakértője is. Több kínai egyetemen is tartott előadásokat, angolul és kínaiul is, saját kalandjairól és a Fal történetéről, eredetéről, fenntarthatóságáról is. Emellett a Fal megőrzésének és tisztán tartásának kitartó harcosa is. Számos további kalandjáról, könyveiről és filmjeiről ide kattintva tudtok tovább tájékozódni.

Egy hétköznapibb megközelítés

De ha nem vagyunk maratonfutó vasemberek, akkor is eljuthatunk a Nagy Falra? A válasz természetesen igen. A Nagy Fal, mint ahogy fentebb írtam, rengeteg tartományon átvonuló, óriási építészeti műremek, amely – többek között a turisztikai népszerűsége miatt is – a kisebb-nagyobb városok mentén általában igen jól megközelíthető. A legnépszerűbb szakaszok kétségkívül Peking környékén találhatók, és ezeket a városközpontból 1-2 óra buszozással közvetlenül tudjuk megközelíteni. Ezek a szakaszok nagyrészt jó állapotú, renovált részek, és a környékükön számos vendéglátóegység létesült, ahol vásárolhatunk ételt vagy italt.  

A Peking-környéki szakaszok általában vezetett csoporttal is látogathatók, de a kicsit kalandvágyóbb turisták önállóan is bejárhatják őket.

A helyreállított szakaszok tekintetében több is szóbajöhet, a China Highlights például a Mutianyu 慕田峪 szakaszt tekinti a legjobban helyreállított résznek, de szót ejt a Simatai 司马台 szakaszról is, melyet éjszaka is lehet látogatni. További tipp, hogy bár az 1957-ben felújítani kezdett Badaling 八达岭 is nagyon komoly fejlődésen ment keresztül, igen népszerű a kínai turisták körében, ezért itt lehet a legnagyobb tömegekre is számítani.

3. Azoknak, akik több kalandra vágynak

Aki egy kicsit több kihívásra (és kisebb tömegre) vágyik, annak ajánlottak a „vadabb” szekciók: ezek olyan falszakaszok, amelyek részben, vagy egyáltalán nincsenek helyreállítva.

A romosabb állapotú szakaszokat helyenként olyan mértékben visszavette a természet, hogy az omladozó falakon veszélyes is lehet a mászás.

A következő fotók a Huanghuacheng 黄花城, „Sárga virág fal” nevű szakaszon készültek saját magam és a barátaim túrája közben. A képeken is látszik, hogy a fal félig van csak romos állapotban, így nagyrészt könnyen járható; azonban van egy-két hely, ahol bizony nincs más választás, mászni kell.

A Fal általában meredek vagy simább falszakaszok, őrtornyok és félbeszakadt földes részek egyvelege. Az őrtornyokból akár le is lehet mászni a falról, és „le lehet vágni az utat”. A Fal egy érdekes tulajdonsága, hogy építőanyaga folyamatosan változik, az adott táj földrajzi adottságainak megfelelően. Így attól függően, hogy milyen alapra épülnek az egyes szakaszok, változhat például az építőkövek nagysága, állaga, színe és tartóssága is. A renovált szakaszok is igen változatosak. A munkások nem mindig dolgoznak „történelmileg hű” alapanyagokkal, így a helyreállított fal néhol különbözik az eredetitől, máshol pedig nehéz megállapítani, melyik kő van ott évezredek óta, és melyik került frissen az építménybe.

Az sem ritka, hogy a nyári hónapokban a kalandvágyó fiatalok sátorra kapnak, és fent alszanak egy-két éjszakát a Falon. Mivel a Fal egy-egy szakasza nagyjából folyamatos, és gyalog végtelen hosszúnak érződik, ezért, ha bírja az ember a mászást, és az egyenetlen méretű lépcsőket, akkor akár több napon keresztül is lehet rajta túrázni. Mindösszesen azt kell jól kiszámolni, hogy legyen hol lemászni, ha már egyszer felmásztunk.

Aludni őrtornyokban érdemes, mert ezek védettek a széltől és az esőtől, illetve nem árt jó sok élelemmel készülni, mert a kevésbé turistás szakaszokon konkrétan semmi nincs.

Ugyan egy-egy falszakasz erősen homogénnek érződik, de ha a teljes Fal hosszát nézzük, látszik, hogy ez nem egy egybefüggő rendszer. Így például azon a szakaszon, ahol mi jártunk, a Falat félbeszakítja egy tó, egy kisebb gát és egy műút. Egy oldalról nézve úgy tűnt, mintha a semmiből nőne ki, de az építményre felmászva látszott, hogy az az ellenkező irányban is folytatódik.

(Őrtorony a Huanghuacheng-en)

Ha ki akarunk mozdulni Pekingből 

A Pekingen kívüli falszakaszokat is érdemes meglátogatni, ezek közül egy helyen jártam, ez pedig nem más, mint a Laolongtou 老龙头, az Öreg Sárkányfej, és a hozzá tartozó falszakasz. Ezek egy Shanhaiguan 山海关, szó szerint „Hegy-tenger átjáró” nevű településen belül, illetve akörül találhatók, és nevezetességük, hogy ez a Fal egyik északi végpontja, ahol az a Bohai-tengerbe fut.

Ez a hely már csak azért is felkeresendő, mert itt nem kell konkrétan falat mászni a fal-élményért

(de ha valaki akar, akkor lehet; a falu mellett a hegyekben könnyen megközelíthető a Fal egy szakasza, és egy egynapos túrába belefér Pekingből oda és vissza, ha jó korán kelünk), a tengerpart pedig akár télen is gyönyörű tud lenni.

A képeken látható falrész maga az Öreg Sárkányfej, ez azonban nem az eredeti építmény. Az eredeti falszakasz a 14. században épült, ezt azonban a 20. század elején, a bokszerlázadás alatt teljesen lerombolták. A rekonstrukció 1985-ben indult meg, és 8 év alatt sikerült elérni a mai állapotot. Erre a helyre 2020. újév napján látogattunk el:  felejthetetlen élmény volt.

5. Vérbeli kalandoroknak és fotelturistáknak

Ha valaki azonban az igazán vad falélményre vágyik, annak ajánlom, hogy foglaljon egy túrát magával William Lindesayvel, aki nemcsak elviszi a turistákat az ismeretlen falszakaszokra, de a fal történelméről és földrajzáról is elképesztő mennyiségű tudást tud átadni. Mindezt hatalmas lelkesedéssel, a természeti környezet iránti érzékenységgel és elköteleződéssel, és nem utolsó sorban hamisítatlan brit akcentusssal adja elő. Azoknak, akik a kanapéról is szeretnek utazni, álljon itt még némi filmanyag:

A cikk szerzője Füredi Barbara, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kínai szakos hallgatója, illetve a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium tagja.